Maladype Társulat - Leonce és Léna

Újszerű, lendületes, alternatív…

(a Maladype Társulat Leonce és Léna előadásának ajánlója)

„A Maladype – Találkozások társulat a magyar színházi élet sajátos formációja. Finanszírozását és működési körülményeit tekintve úgynevezett alternatív társulat, amely önálló játszóhellyel nem rendelkezik, állandó költségvetési támogatásban nem részesül, kizárólag pályázati forrásokból tartja fenn magát.

Darabjaik jellemzője, hogy a másság, kívülállóság, kirekesztettség problémakörét dolgozzák fel. Színházukat az általuk választott formanyelv is megkülönbözteti a magyar színházak többségétől. Állandó törekvésük, hogy a szöveggel azonos szintre emelve a látványt, a mozgást és a zenét; nézőiket az értelemre és az érzékekre egyaránt ható színházi élményhez juttassák.”

Talán nevezhetjük is akár fizikai színháznak. Ez a színháztípus még nem nagyon terjedt el Magyarországon, sokak értetlenkedve hallanak erről a fogalomról. „A fizikai színház alkotói aspektusa a formai és stílusbeli határok lebontására törekszik a testbeszéd hangsúlyozásával, és önálló fogalmazásmóddal hoz létre új értéket.”

Így történt ez a Maladye társulat Leonce és Léna című előadásán is. A nyolc színészből (4 férfi, 4 nő) összeálló társulat művészi vezetője Balázs Zoltán. Az ő kommentjével kezdődnek az előadások. Már az elején leszögezi, hogy aki Georg Brüchner Leonce és Lénájának történetét akarja aznap este megismerni, az rossz helyen jár. Továbbá megtudjuk, hogy minden előadás más és más. Hiszen minden jelenetet különbözőféleképpen dolgoztak fel a színészek, és összesen 25 jelenet közül lehet választani. Hogy ki választ? Természetesen a nézők. Lehet új jelenetet kérni, ha éppen magyarul, arabul vagy németül akarjuk hallgatni; vicceset vagy komolyabbat szeretnénk, énekelős vagy teljesen néma jelenet érdekelne, szinte mindenre van lehetőségünk. (Ízelítőül a jelenetcímekből: Mocsár, Fűszál, Pisilős, Mission Impossible, Britney, Baldahin.)

Az előadás időtartama mindig a közönségtől függ, a színészek készségesen játsszák el, amit a néző megkövetel. Ha esetleg a történet fonalát elveszítjük, nem baj, hiszen a jelenetek közti kommentárban a rendező készségesen elmondja hol is tartunk.
Díszletül a színpad szélén felállított bambusz rudak szolgálnak, amit a legtöbb jelenetben bevisznek magukkal a játszók. A rudaknak különböző feladataik vannak, néha jelképes a szerepük (harsona, látcső, hímvessző), valamikor csak eszközül használ, hogy például rá lehessen mászni.
A színészek kondíciója fantasztikus (a legtöbb jelenet fizikailag fárasztó), egyszerre lógnak a rúdon és közben dalolnak, vagy egymás lábán, a földhöz nem érve jutnak el az egyik oldalról a másikra.
A jelmez egyszerű fekete, keleties jellegű sztreccsruha, a színészek mezítláb játszanak. A keletiesség számomra nem nagyon volt érthető, de jól passzolt a bambuszhoz.
A jeleneteket Mogyoró Kornél kíséri különböző ütőhangszereken, ezzel még hangulatosabbá téve az előadást.

A gyorsan eltelő 2 és fél óra után a slusszpoén, hogy az utolsó jelenetben a közönségből választanak és férfit és egy nőt, akit Leonce és Lénaként összeadnak. Mindenképpen ajánlom tehát ezt az ötletes és merész előadást, aki szeretne egy újfajta, alternatív színházi estét eltölteni. Lyukas zokniban azért ne menjen senki, hátha a végén őt hívják ki az utolsó jelenethez!

Az előadások időpontja:

2009. március 16. (hétfő) 15:00 , 19:30
2009. március 17. (kedd) 19:30

Thália Színház – Új Stúdió

Péter, Popo birodalmának királya / Leonce herceg, a fia / Valerio:
OROSZ ÁKOS, PAPP ZOLTÁN, PÁLL ZSOLT, TOMPA ÁDÁM

Léna hercegnő, Pipi birodalmából, Leonce jegyese / A nevelőnő / Rosetta/ Az udvar:
BAKOS ÉVA, FÁTYOL HERMINA, FÁTYOL KAMILLA, SIMKÓ KATALIN

Ütőhangszerek: Mogyoró Kornél
Díszlet és jelmez: Gombár Judit
Dramaturg: Góczán Judit
Asszisztens: Fülöp Veronik, Tóth Péter
Produkciós vezető: Demeter Andrea
Rendező: BALÁZS ZOLTÁN

Forrás: www.szinhaz.hu/maladype