A JÁSZAI MARI SZÍNHÁZ, NÉPHÁZ előadása
Író: Fazekas Mihály
Átdolgozta: Schwajda György
Rendező: Honti György
Színész:
Lúdas Matyi - Tóth Máté
Döbrögi - Egyed Attila
Galiba - Szilágyi Katalin
Díszlet - Lazók Mátyás
További szereplők: A Hetény Humán Szakközépiskola Színész II.-es 2. évfolyama: Balla Richárd, Bálint Bernadett, Hargitai Eszter, Horvai Csilla, Lingl Zsófia, Mészáros László, Nagy Márta, Péntek Ramóna, Radácsi Gabriella, Resetár Dániel, Tóth Márta, Tóth Kecskeméti Orsolya, Tömő György, Vanya Róbert, Zaveczky Nóra
Jelmez: Szabó Gergely
Koreográfus: Lengyel Szabolcs
Zenész: Gulyás Ferenc
Asszisztens: Kádár Lilla
„Egyszer volt, hol nem volt... azaz várjunk csak, hiszen nem csak volt, hanem van. Most is van, itt is, másutt is, csak észre kell venni. Hisz az a Mátyás keresztnevű fiú - aki valamikor jól elagyabugyálta a buta és dölyfös Döbrögi uramat - még mindig járja a vidéket, és ha igazságtalanságot lát, hát előkapja a somfavesszőt és odacsap. Hogy honnan tudom? Hát kérem az úgy esett, hogy valamikor, régen olvastam egy Fazekas nevű ember tollából a történetet, és utána akartam járni, mi is belőle az igazság. És akkor találkoztam egy bácsival, akinek a neve Schwajda György, és ő úgy mesélte el, hogy még a könnyem is kicsordult a nevetéstől miközben hallgattam. Utána meg valamilyen vándorszínészek mondták, hogy ők aztán tudják, hol is van most ez a Matyi gyerek, és ha elmegyek a Jászai Színházba, hát meg is mutatják nekem. Na, most ha Te is jössz, akkor Te is megláthatod. Csak aztán el ne késs!
Na, szia. Ott találkozunk!
A mi Lúdas Matyink történetét Fazekas Mihály elbeszélő költeményéből Schwajda György írta 1984-ben. Galiba liba kacagtató mondatait 20 éve idézgetjük - egyszerűen megunhatatlan. Úgyhogy ezt a Lúdas Matyit minden gyereknek ismernie kell!!” Honti György
Előadás időpontok: Tatabányai Jászai Mari Színház; 2009. február 9.hétfő 14.30
2009. január 27., kedd
Dél-Pesten terjeszkedik a Tébláb / Tébláb Táncművészeti Alapítvány
A Tébláb Alapfokú Művészetoktatási Intézményt 1999-ben Vörös Árpád, Művelődésért-díjas koreográfus alapította. Akkor még „csak” négy helyszínen folyt a néptánc oktatás. Azóta évről-évre több a jelentkező az iskolába. Mára már közel 500 gyereket tanítanak. 2006-ban PRO URBE díjat is kaptak a helyi önkormányzattól. Így dél-Pesten ma már nyolc telephelyen tartanak foglalkozásokat a szakképzett pedagógusok. 2006-tól népzene tanszakkal bővült az intézmény.
Évente 10-20 alkalommal szerepelnek megyei és országos fellépéseken is, de több csoport mutatkozott már be külföldön is (Törökországban, Finnországban, Kínában, Erdélyben, Kárpátalján, Németországban). Rendszeresen ünneplik az évkör ünnepeit, ilyenek például, az őszi szüreti bál; a karácsonyi betlehemezés; a húsvéti locsolkodás, kiszeégetés, pünkösdölés.
Az oktatás hetente kétszer, délutáni órákban folyik. A tanév bemutató vizsgával zárul, ahol mindenki megkapja a maga bizonyítványát.
A tanárok igazán nagy gondot fordítanak arra, hogy a diákokból igazi csoport alakuljon. Ezért tartanak rengeteg közösségi programot, ahol a nyolc telephely apraja-nagyját szervezik egy-egy alkalomra össze. Havi rendszerességgel lehet részt venni a Rózsa Művelődési Házban táncházaikon. Nyáron az ott tanuló diákok több programból is választhatnak (kirándulások, edzőtáborok, focimérkőzések). Minden évben megrendezésre kerül a Tébláb Alapítványi Bál, ahol a népművészetben elismert neves előadókat láthatnak az oda ellátogatók. Tavaly februárban például Bognár Szilvia és Róka Szabolcs voltak a meghívottak között. És nemcsak a diákélet pezsgő, hiszen a vállalkozó kedvű szülőknek ott a TSZCS, azaz a Tébláb Szülői Csoportja.
Ugyan az idei tanév már elkezdődött, a 22 évet be nem töltött jelentkezőket, érdeklődőket szeretettel várják.
Tébláb Táncművészeti Alapítvány
1181 Budapest, Szélmalom u. 33. (Bókay Kert)
Tel./Fax: (06-1) 294-7726
E-mail: teblab@axelero.hu
www.teblab.hu
2009. január 26., hétfő
Maladype Társulat - Leonce és Léna
Újszerű, lendületes, alternatív…
(a Maladype Társulat Leonce és Léna előadásának ajánlója)
„A Maladype – Találkozások társulat a magyar színházi élet sajátos formációja. Finanszírozását és működési körülményeit tekintve úgynevezett alternatív társulat, amely önálló játszóhellyel nem rendelkezik, állandó költségvetési támogatásban nem részesül, kizárólag pályázati forrásokból tartja fenn magát.
Darabjaik jellemzője, hogy a másság, kívülállóság, kirekesztettség problémakörét dolgozzák fel. Színházukat az általuk választott formanyelv is megkülönbözteti a magyar színházak többségétől. Állandó törekvésük, hogy a szöveggel azonos szintre emelve a látványt, a mozgást és a zenét; nézőiket az értelemre és az érzékekre egyaránt ható színházi élményhez juttassák.”
Talán nevezhetjük is akár fizikai színháznak. Ez a színháztípus még nem nagyon terjedt el Magyarországon, sokak értetlenkedve hallanak erről a fogalomról. „A fizikai színház alkotói aspektusa a formai és stílusbeli határok lebontására törekszik a testbeszéd hangsúlyozásával, és önálló fogalmazásmóddal hoz létre új értéket.”
Így történt ez a Maladye társulat Leonce és Léna című előadásán is. A nyolc színészből (4 férfi, 4 nő) összeálló társulat művészi vezetője Balázs Zoltán. Az ő kommentjével kezdődnek az előadások. Már az elején leszögezi, hogy aki Georg Brüchner Leonce és Lénájának történetét akarja aznap este megismerni, az rossz helyen jár. Továbbá megtudjuk, hogy minden előadás más és más. Hiszen minden jelenetet különbözőféleképpen dolgoztak fel a színészek, és összesen 25 jelenet közül lehet választani. Hogy ki választ? Természetesen a nézők. Lehet új jelenetet kérni, ha éppen magyarul, arabul vagy németül akarjuk hallgatni; vicceset vagy komolyabbat szeretnénk, énekelős vagy teljesen néma jelenet érdekelne, szinte mindenre van lehetőségünk. (Ízelítőül a jelenetcímekből: Mocsár, Fűszál, Pisilős, Mission Impossible, Britney, Baldahin.)
Az előadás időtartama mindig a közönségtől függ, a színészek készségesen játsszák el, amit a néző megkövetel. Ha esetleg a történet fonalát elveszítjük, nem baj, hiszen a jelenetek közti kommentárban a rendező készségesen elmondja hol is tartunk.
Díszletül a színpad szélén felállított bambusz rudak szolgálnak, amit a legtöbb jelenetben bevisznek magukkal a játszók. A rudaknak különböző feladataik vannak, néha jelképes a szerepük (harsona, látcső, hímvessző), valamikor csak eszközül használ, hogy például rá lehessen mászni.
A színészek kondíciója fantasztikus (a legtöbb jelenet fizikailag fárasztó), egyszerre lógnak a rúdon és közben dalolnak, vagy egymás lábán, a földhöz nem érve jutnak el az egyik oldalról a másikra.
A jelmez egyszerű fekete, keleties jellegű sztreccsruha, a színészek mezítláb játszanak. A keletiesség számomra nem nagyon volt érthető, de jól passzolt a bambuszhoz.
A jeleneteket Mogyoró Kornél kíséri különböző ütőhangszereken, ezzel még hangulatosabbá téve az előadást.
A gyorsan eltelő 2 és fél óra után a slusszpoén, hogy az utolsó jelenetben a közönségből választanak és férfit és egy nőt, akit Leonce és Lénaként összeadnak. Mindenképpen ajánlom tehát ezt az ötletes és merész előadást, aki szeretne egy újfajta, alternatív színházi estét eltölteni. Lyukas zokniban azért ne menjen senki, hátha a végén őt hívják ki az utolsó jelenethez!
Az előadások időpontja:
2009. március 16. (hétfő) 15:00 , 19:30
2009. március 17. (kedd) 19:30
Thália Színház – Új Stúdió
Péter, Popo birodalmának királya / Leonce herceg, a fia / Valerio:
OROSZ ÁKOS, PAPP ZOLTÁN, PÁLL ZSOLT, TOMPA ÁDÁM
Léna hercegnő, Pipi birodalmából, Leonce jegyese / A nevelőnő / Rosetta/ Az udvar:
BAKOS ÉVA, FÁTYOL HERMINA, FÁTYOL KAMILLA, SIMKÓ KATALIN
Ütőhangszerek: Mogyoró Kornél
Díszlet és jelmez: Gombár Judit
Dramaturg: Góczán Judit
Asszisztens: Fülöp Veronik, Tóth Péter
Produkciós vezető: Demeter Andrea
Rendező: BALÁZS ZOLTÁN
Forrás: www.szinhaz.hu/maladype
(a Maladype Társulat Leonce és Léna előadásának ajánlója)
„A Maladype – Találkozások társulat a magyar színházi élet sajátos formációja. Finanszírozását és működési körülményeit tekintve úgynevezett alternatív társulat, amely önálló játszóhellyel nem rendelkezik, állandó költségvetési támogatásban nem részesül, kizárólag pályázati forrásokból tartja fenn magát.
Darabjaik jellemzője, hogy a másság, kívülállóság, kirekesztettség problémakörét dolgozzák fel. Színházukat az általuk választott formanyelv is megkülönbözteti a magyar színházak többségétől. Állandó törekvésük, hogy a szöveggel azonos szintre emelve a látványt, a mozgást és a zenét; nézőiket az értelemre és az érzékekre egyaránt ható színházi élményhez juttassák.”
Talán nevezhetjük is akár fizikai színháznak. Ez a színháztípus még nem nagyon terjedt el Magyarországon, sokak értetlenkedve hallanak erről a fogalomról. „A fizikai színház alkotói aspektusa a formai és stílusbeli határok lebontására törekszik a testbeszéd hangsúlyozásával, és önálló fogalmazásmóddal hoz létre új értéket.”
Így történt ez a Maladye társulat Leonce és Léna című előadásán is. A nyolc színészből (4 férfi, 4 nő) összeálló társulat művészi vezetője Balázs Zoltán. Az ő kommentjével kezdődnek az előadások. Már az elején leszögezi, hogy aki Georg Brüchner Leonce és Lénájának történetét akarja aznap este megismerni, az rossz helyen jár. Továbbá megtudjuk, hogy minden előadás más és más. Hiszen minden jelenetet különbözőféleképpen dolgoztak fel a színészek, és összesen 25 jelenet közül lehet választani. Hogy ki választ? Természetesen a nézők. Lehet új jelenetet kérni, ha éppen magyarul, arabul vagy németül akarjuk hallgatni; vicceset vagy komolyabbat szeretnénk, énekelős vagy teljesen néma jelenet érdekelne, szinte mindenre van lehetőségünk. (Ízelítőül a jelenetcímekből: Mocsár, Fűszál, Pisilős, Mission Impossible, Britney, Baldahin.)
Az előadás időtartama mindig a közönségtől függ, a színészek készségesen játsszák el, amit a néző megkövetel. Ha esetleg a történet fonalát elveszítjük, nem baj, hiszen a jelenetek közti kommentárban a rendező készségesen elmondja hol is tartunk.
Díszletül a színpad szélén felállított bambusz rudak szolgálnak, amit a legtöbb jelenetben bevisznek magukkal a játszók. A rudaknak különböző feladataik vannak, néha jelképes a szerepük (harsona, látcső, hímvessző), valamikor csak eszközül használ, hogy például rá lehessen mászni.
A színészek kondíciója fantasztikus (a legtöbb jelenet fizikailag fárasztó), egyszerre lógnak a rúdon és közben dalolnak, vagy egymás lábán, a földhöz nem érve jutnak el az egyik oldalról a másikra.
A jelmez egyszerű fekete, keleties jellegű sztreccsruha, a színészek mezítláb játszanak. A keletiesség számomra nem nagyon volt érthető, de jól passzolt a bambuszhoz.
A jeleneteket Mogyoró Kornél kíséri különböző ütőhangszereken, ezzel még hangulatosabbá téve az előadást.
A gyorsan eltelő 2 és fél óra után a slusszpoén, hogy az utolsó jelenetben a közönségből választanak és férfit és egy nőt, akit Leonce és Lénaként összeadnak. Mindenképpen ajánlom tehát ezt az ötletes és merész előadást, aki szeretne egy újfajta, alternatív színházi estét eltölteni. Lyukas zokniban azért ne menjen senki, hátha a végén őt hívják ki az utolsó jelenethez!
Az előadások időpontja:
2009. március 16. (hétfő) 15:00 , 19:30
2009. március 17. (kedd) 19:30
Thália Színház – Új Stúdió
Péter, Popo birodalmának királya / Leonce herceg, a fia / Valerio:
OROSZ ÁKOS, PAPP ZOLTÁN, PÁLL ZSOLT, TOMPA ÁDÁM
Léna hercegnő, Pipi birodalmából, Leonce jegyese / A nevelőnő / Rosetta/ Az udvar:
BAKOS ÉVA, FÁTYOL HERMINA, FÁTYOL KAMILLA, SIMKÓ KATALIN
Ütőhangszerek: Mogyoró Kornél
Díszlet és jelmez: Gombár Judit
Dramaturg: Góczán Judit
Asszisztens: Fülöp Veronik, Tóth Péter
Produkciós vezető: Demeter Andrea
Rendező: BALÁZS ZOLTÁN
Forrás: www.szinhaz.hu/maladype
Drazsé3 , szobros játék , próba, MOM Művelődési Ház
Drazsé 3.
A csoportot vezeti: Vető Anna és Rudas Attila
Időpont: vasárnaponként 15.00-17.00-ig
A csoport körülbelül fél évig csoportos stúdiómunkát folytat. Drámajátékokból, helyzetgyakorlatokból, beszédgyakorlatokból, mozgás órákból épül fel egy óra. A későbbiekben közös darabban is részt vesznek majd a csoport tagjai.
Koldusopera / Cserepes Ház 2008.11.22
Koldusopera
Brecht a színdarab történetével a londoni Soho sűrűjébe, koldusok, bűnözők, prostituáltak világába viszi el a nézőt. A Peachum & Társa jövedelmező vállalkozást irányít, amelyben a koldusok termelik meg a profitot. A vállalkozás "ünnepre készül", hiszen a királynő koronázása minden szempontból busás jövedelemmel kecsegtet. Titokban azonban Polly, a Peachum házaspár lánya, örök hűséget esküszik Bicska Maxinak, a környék leghírhedtebb gengszterének. Peachum azonban nem tudja megemészteni lánya elvesztését, és az ügy érdekében nem riad vissza semmiféle eszköztől...
A Drazsé Drámajátszó Stúdió 2002 óta a XII. kerületi Művelődési Központ színjátszó köre. Tagjai középiskolások és fiatal felnőttek, akik az elmúlt évek során többször bizonyították rátermettségüket, tehetségüket.
A Koldusopera a csapat első nagyobb szabású produkciója. Bertolt Brecht és Kurt Weill műve alapján színpadra állította: Rudas Attila
Szereplők:
Bicska Maxi - Rónyai Balázs
Peachum, a "Koldusbarát" cég tulajdonosa - Rohrbeck Gábor
Cecilia , a felesége - Nacsa Nóra
Polly , a lánya - Pusztai Tünde
Tigris Brown, London rendőrfőkapitánya - Rudas Attila
Lucy, a lánya - Főglein Fruzsina
Kocsma Jenny - Balla Borbála
Kikiáltó,Smith,Kimball, lelkész , Filch, Mary- Figlár Tamás
A BANDA Mütyür Mátyás - Lipkovits Dániel, Enyveskezű Jakab - Turcsán Zsolt, Fűrész Róbert - Kosznovszky Márton, Ede - Bella Mihály
A KURVÁK Vixen - Vető Anna, Dolly - Lucsok Tímea, Betty - Csepcsányi Adrienn, Kiskurvák - Soignet Myriam, Matócza Tünde
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)