2010. április 13., kedd

Babám interjú





Interjú Kása Júliával a Babám zenekar énekesnőjével.



Mesélj nekem a zenei előmeneteledről!

Kása Júlia: A népzene, a táncházak világa nagyon szorosan hozzá tartozott az életemhez családi gyökereim miatt. Nagypapámtól sok-sok népdalt tanultam. Őt tartom az első tanáromnak, a magyar szöveget, prozódiát, annak a fontosságát és egy olyan előadói magatartást vert belém, ami számomra alapvető bármilyen magyar dalról is legyen szó. Az angollal már hadilábon állok, mivel nem anyanyelvem, de igyekszem világosan értelmezni.

A népdaléneklés és néptánc után elmentem felvételizni a színműre. A felvételin a vizsgáztatók kérdezték, hogy én miért nem a zenével foglalkozom, hiszen láthatóan jobban élvezem. Ezután bármibe kezdtem, a zene tényleg követett. Soha nem tudtam nem művelni valamilyen formában, de nem voltak akkor még képzeteim arról, hogyan is csináljam.

Nyolc évig hegedültem, ami nagyon jó alap, ha valaki énekelni szeretne, hiszen ott magad intonálsz, ahogy az éneknél is, nagyon fontos a fül, a hallás. Öt évig klasszikus zongoráztam, de valahogy a klasszikus szabályokat nem akartam betartani, akkoriban sok soul zenét hallgattam és otthon gyakorlás helyett prüntyögtem. A zongoratanárnőm megelégelte és azt mondta: „figyelj Juliskám, van egy olyan műfaj, hogy jazz, ott lehet improvizálni!”. A jazzt nem igazán ismertem, első jazz élményem Ella Fiztgeraldtól a „ Summertime” volt, de akkoriban mindent Lauryn Hillhez mértem, úgyhogy nem értettem, miért vannak oda érte. Persze ma már sok mindent máshogy gondolok. Végül beiratkoztam a Benczúr utcai zeneiskolába jazz zongorára Sinka Sándorhoz, aki rá pár hónappal húnyt el , úgyhogy nem próbálkoztam többet a zongival. Végül Lakatos Áginál kezdtem el jazz éneket tanulni a szomszéd teremben. Később arra is rá kellett jönnöm, hogy a klasszikus éneklés, hangképzés mennyire fontos nekem. Nagyon megszerettem, egészen más világ.


KuKu: Kik voltak rád nagy hatással?

Kása Júlia: Jelenleg, aki megtestesíti azt a zenei attitűdöt, lelkivilágot, kifejezésmódot, amivel szinte teljes egészében azonosulni tudok, az Erykah Badu. Folyamatosan értek és érnek zenei, művészi ingerek, ezt az ember valahol a tudatában, szívében elraktározza és hol tudatosan, hol természetszerűen előveszi, kipróbálja, forgatgatja..mint egy ajándékot.


KuKu: Az Anima Sound Systemben is énekeltél úgy tudom.

Kása Júlia: Igen. A legfontosabb iskola volt ahhoz, amit most csinálok. Ott pontosan olyan ingerek értek, amik egy zeneiskolában, vagy egy tanárnál sosem. Ez egy olyan világ, amit vagy nagyon lehet érteni,szeretni vagy nagyon nem. Én nagyon szerettem, bár később értettem meg igazán. Berezeltem, szigorúak voltak hozzám és én is magamhoz. Teljesen begörcsöltem. Mélyvíz volt, de megérte úszkálni benne, mert mostmár sejtem, hogy hogyan is lehet ezt másképpen csinálni, mint ahogy azt sokan elképzelik.

KuKu: Hogyan kerültél kapcsolatba velük?

Kása Júlia: Lakatos Ágnes ajánlott be Prieger Zsolthoz (Anima alapítója). Állítólag rengeteg énekest meghallgattak előttem, de ezt csak akkor tudtam meg, amikor már rég nem énekeltem ott. Úgy mentem el meghallgatásra, hogy egész este nem aludtam semmit, mert ..no mindegy, ez egy másik történet.. emlékszem, magas sarkú cipő volt rajtam, ami fájdalmasan kicsinálta a lábamat..betértem egy olyan lakásba, ahol egy talpalatnyi hely sem volt a földön, mert mindenfelé bakelitlemezek, csikkek, újságok hevertek – „Úristen, végre egy műhely tele kinccsel!”- gondoltam. Nagyon szigorúan állt Zsolti karba tett kézzel az ablaknál, azt hittem felfal a szemével, azt mondta énekeljek az alapokra valamit. Elindították a skicceket, énekeltem valami Lauryn Hill szöveget teljesen véletlenszerű dallammal, amit folyton ismételgettem. Másfél évet voltam a zenekarban, azóta is nagyon jó a kapcsolat. Megcsináltuk a „More Fire” klippet, sok-sok koncertet, a We Strike-ot (2006), és számomra ez a korszak lezárult.


KuKu: Térjünk rá a lényegre, a Babám zenekarra.

Miért pont Babám?

Kása Júlia: A párom révén jutott az eszembe, ő hívott így először és én nagyon szerettem. Szexinek találtam. Hirtelen felindulásból jött. Egyszerű, személyes hangvételű elnevezést szerettem volna amúgy is, de észben tartottam azt is, hogy ki lehessen ejteni annak is, aki nem magyar. Kicsit népies, kicsit romás, kicsit dallamos, nekem bejön.


KuKu: Sokféle stílusban játszotok. Hogyan határolnád be a zenei világotokat?

Kása Júlia: Nem is tudom..be kéne határolni?Minden stílus egy kis bugyor, van ilyen is olyan is. Nem szeretnék erőltetett utakat járni. Akkor úgy érezném, hogy meg kéne felelni valaminek, amit elvárnak az emberek egy stílustól, vagy egy jelzőtől. A szövegek vegyesek, igyekszem minél több magyar számot írni. A magyar nyelv annyira gazdag, mégis olyan nehéz megtalálni azokat a szavakat, amelyek igazán kifejezőek. Úgy érzem nagyon inspiráltnak kell lenni ahhoz, hogy úgy fejezzünk ki valamit magyarul, hogy mondanivalója is legyen, ne csak szavak egymás után. Inkább túlbonyolítaná az ember, mint leegyszerűsítené. A magyar nyelv prozódiájához egy lüktetés is társul, ami teljesen elüt az amerikaitól, vagy más népek zenéjétől, tehát meghatározza a dal műfaját, hangulatát, ritmusát. Az angol szövegekbe annyi mindent bele lehet magyarázni, nagyon egyszerűen fogalmaznak. Elmondanak három szót és nagyjából tudni lehet, miről beszélnek. Persze itt a pop és a mindenki által ismert zenei szókincsről van szó. Rengeteg olyan brit, vagy amerikai előadót ismerünk, akit a világ a szövegei miatt szeretett. Visszatérve, az angol szövegírásnak is meg vannak az előnyei zeneileg..sőt..kifejezetten jól esik angolul énekelni..általában egy dal megszületése közben már érzem, hogy magyar lesz vagy angol a szöveg.

KuKu: Mit üzennél annak, aki szeretne elkezdeni énekelni? Vagy jó énekes szeretne lenni?

Kása Júlia: Nem gondolom azt, hogy mindenkinek tanulnia kell az iskolában görcsösen. Vannak olyan emberek, akiknek egyszerűen olyan a kisugárzásuk, hangjuk, hogy teljesen mindegy milyen az előképzettségük. Hiába hamiskás, még az sem mindegy, hogy hogyan. Nem kell mindenkinek hangképzésre, vagy zeneelméletre, vagy szolfézsra járnia. Ezek eszközök, amik abban a világban segítenek érvényesülni, amiben ezeket az eszközöket használják. Ha minden nyelven tudok, csak szuahéliül nem, akkor nem várhatom el, hogy megértsenek Kelet-Afrikában!Vagy elmegyek és megtanulom!Mindenki találja meg a maga kifejező-eszközrendszerét. Lényeg, hogy az ember mindig fejlődjön és legyen egy egészséges önkritikája. Görcsösen nem lehet megváltani a világot, a zene úgyis megtalálja. Az igényesség az élet minden területére érvényes, hogyne lenne a színpadra is.

Az iskola rendszerű oktatás nem feltétlenül jelenti azt, hogy valaki zenélni is megtanul. A nagyon behatárolt közeg és rendszer elfeledtetheti a zenei én ösztönös, egyéni megnyilvánulásait. Tudni kell kezelni, érezni. A „jó énekes” is relatív, nem? Valaki úgy énekel magyar népdalokat, hogy potyognak a könnyeim…de nem biztos, hogy egy klasszikus dallal ugyanilyen mélyre elutaztat. Nehéz a mélységeket több területen megtalálni, megérezni, mikor olyan rövid az élet. Ha valaki rászánja mégis az idejét, szeretetét, akkor sikereket ér el. Ez minden területen így van.

KONCERT:

Singas Project + Babám zenekar

Két formáció ad egymásnak randevút csütörtökön a Sirályban. Sok a közös vonás, a nu-jazz gyökerek, na és persze a női frontember. Viszont a műfaj megközelítése egészen eltérő.
Érdemes bekukkantani....

Tehát kalandra fel, készüljetek egy jó kis vadvízi evezésre!

Sirály: 1061 Budapest, Király utca 50.

20:30 Kapunyitás
21:00 Babám
22:15: Singas

Nincsenek megjegyzések: