Interjú a Mandragóra Társulattal

Hogy jött létre a társulat? Kik csatlakozhattak a csoporthoz?
Erdős Emese: 2003-ban jött létre a csapat, először KILOGALO néven. Aztán változtatni kellett, mert sokan nem értették. Ez az első előadásunkról kapta a nevét, ahol ló végződésű szavakat kerestünk. És így jött ez a név. Előtte volt egy csapat, Minden jó, ha vége névvel, mikor ez felbomlott, páran elmentek és akik megmaradtunk, azokkal csináltuk a Kilogalo-t. Hozzánk kerültek tanítványok a Bródy Imre Gimnáziumból, Pesti Barnabásból és baráti körökből.

Szóval nem színészek, hanem olyan emberek, akik színjátszással foglalkoztak?
E.E.: Nem volt feltétel, de végül így alakult.

Mi volt a célotok, mikor elkezdtetek dolgozni?
E.E.: Színházi munkát akartunk. És mivel még barátok is vagyunk, ezért még könnyebb.

Jelentkezhetnek még a társulatba?
E.E.: Minden évben van egy fix darab, ami zártkörű, csak a társulattal csináljuk. Általában azért nem hirdetünk felvételt, mert nincsen biztos talapzatunk, biztos helyünk.

Hogy kerültél közel a színházhoz? Miért kezdtél társulatvezetéssel foglalkozni?
E. E.: A Bródy Imre Gimnáziumba jártam, művészeti fakultációra. Ott volt színjátszó kör, oda jártam. Érettségi után visszamentem tanítani, mint drámatanár. Ekkor kezdett érdekelni az effajta munka.

Hogy készültök egy darabra?
E.E.:A lány árnyákban úgy készült, hogy eleinte szokásos gyakorlatokat, pókfocit, koncentrációs játékokat, mozgásgyakorlatokat csináltunk. 2 hónapig tartott ez, majd a darab kapcsán a 30-as évekkel kezdtünk foglalkozni. Filmeket néztünk. A zenészekkel kezdtünk improvizálni, egyszer a zene, egyszer a színészek irányítottak. Majd lassan beszivárgott a darab. A jelenetek 80%-a úgy alakult ki, hogy a szereplők kaptak egy irányvonalat, pár mondatot, de a többit maguk tették mellé. És együtt rendeztük meg.

Minden előadásban élőzene van?
E.E.: Nem mindegyikben, de az utolsó kettőben igen. Ez leköveti és irányítja is a darabot (Lány árnyékban). Én nem játszom hangszeren, de szeretem a zenét. És van egy fiú, akivel együtt dolgozunk már évek óta, és vele közösen csináltuk meg. Volt előre megbeszélt anyag, amit én vittem anyag és a zenészek saját műveik is. A Kétségbe vonvá-hoz Berta Balázs írta a zenét. Ez egy koncepció és segíti a színészeket.

Te is mint színész és rendező is részt veszel a társulati munkában, nálad hogy kezdődött ?
Mondok Péter: Ahogy Emese mesélte az elején, 2002 körül indult a társulat. Ezekben az években sok volt a dolgom és sehogy sem fért össze a sok dolog együtt. Főiskola, munka, tanítás, társulatvezetés, rendezés. Akkor túlméreteztem az energiáimat, mint csoportvezető. Elkezdtünk egy Marquez darabon dolgozni, aminek a színészek nem látták a végét, csak én. Ekkor mondta Emese, hogy megpróbálná vezetni a társulatot. Ez jó volt, mert nekem nem fűlött hozzá a fogam, de neki igen és ez jó is volt. Akkor vettük fel a Mandragóra nevet.

Ez tudatos névválasztás volt?
Mondok Péter: Kutattunk sokat, hogy jó nevet találjunk, ami tényleg passzolhat hozzánk. Valószínűleg abból is eredeztethető, hogy mikor felmerült ez a név, elkezdtünk kutakodni. Ez egy ember formájú gyökér, az akasztott emberek sírja alatt nőtt, és gyógyító hatása van. De ugyanakkor mérgező is nagyobb adagban. Ez a kettősség is olyan dolog, ami jellemző ránk. Bár mi nem feltétlenül terápiarendszerben próbálunk dolgozni, de ez egyben egy baráti társaság is. Szinte mindenki több funkciót tölt be. A technikai részből is mindenki kiveszi a részét.

Régen az R-Klub volt a játszóhelyetek, most az Eötvös10-ben vagytok.
M.P.: Igen, nemrég jöttünk át ide. Itt két terem is van. A kamaraterem 100 férőhelyes, a nagy színházterem 170-200 körül. Mi mindig kamera előadásokat terveztünk, ezért az R-klubot is nagyon szerettük.

A Kétségbe vonva előadás műfaját kihallgatás drámaként adtátok meg. Mit jelent ez?
M.P.: A darab a rendőrségen játszódik, gyermekgyilkosságról szól. Középpontban két nyomozó áll szemben egy ügyvéddel, aki egy köztiszteletben álló személy. Megtalálja a holttestet és gyanúba keveredik.. Mindenbe bele lehet kötni, amit ő mond. Aki vezeti a nyomozást, a barátja. Így egy másik kötelék is összeköti őket. Először egy laza beszélgetés a darab, ami szép lassan átmegy egy kihallgatásba. Bejön az ügyvég felesége, aki még inkább gyanúba keveri az ügyvédet. Szép lassan épül fel a történet. Érdekes színfolt, hogy egy vetítés történik a darab közben. Van egy csattanó a végén, ami még fordulatosabbá teszi az egészet. Hogy mi a vége, arról most nem akarok beszélni.

Milyen közönséget céloztok meg ezekkel a darabokkal?
M.P.: Én azt gondolom, hogy bárkit. Nagyon szeretem a krimit, de ez ma sajnos kihaló műfaj és átmentek a thriller műfajába. De ez már nem ugyanaz. Ez szerintem nagy hiányosság, hiszen ez egy olyan agymozgató, kreatív műfaj, ami a 10 évesektől a 90 évesekig mindenkinek szólhat és érdekes lehet.

Sokan hiszik h ez félelmetes darab lesz, krimi műfaja miatt, hogy ülnek be a nézők? Mit várnak?
E.E.:Nem hiszem hogy félnek. Mást várnak, vagyis másra számítanak, mint, amit végül látnak a színpadon.

Mik a terveitek 2010-ben?
M.P.: Elkezdünk kísérletezni egy vígjátékkal, egy klasszikus mesét (ami egyelőre titok) dolgozunk fel . És az Öltöző című darabot felújítjuk, és kibővítjük. Fantasztikus munka lesz, nagyon nehéz, de nagyon izgalmas. Erre az alapzó próbák már elkezdődtek.

Sok sikert kívánunk hozzá!