A Föld Színház új előadása: Ödön von Horváth A végítélet napja

Ödön von Horváth: A végítélet napja

Bakelit Multi Art Center

Miért vagyunk mi személyesen felelősek? Az igazság kimondása felnőtté tesz?

Ödön von Horváth darabjában egy jó heccnek induló csíny súlyos balesethez vezet. A baleset okozói nem tudnak szembenézni a tettükkel, és az események innentől kezdve látszólag megállíthatatlanul pörögnek. Ödön von Horváth sokrétű drámájában mesteri találékonysággal rajzol meg egy mini társadalmat, és a benne működő erőket. A mérleg egyik serpenyőjébe az egyén, a másikba a társadalom felelőssége kerül az elkövetett bűnért. A szereplőknek az őket körülvevő közösséggel kell önmagukért megküzdeniük.

A végítélet napja a lelkiismeret drámája, de drámai mélységei mellett egy jól működő krimi is, ami ellenállhatatlanul halad a végkifejlet felé. Mit okoz bennünk a bűntudatot? Vajon ki lehet-e lépni az első rossz döntés után megállíthatatlannak látszó folyamatból? Miért vagyunk személyesen felelősek? Az igazság kimondása felnőtté tesz?

A Föld Színház előadása ezt a küzdelmet egy óriási tátongó gyár terébe helyezi, itt találkoznak, illetve vesznek el a történet hősei.

Kuku: Miért erre a darabra esett a választás? Fontosak neked azok a kérdések, melyek felmerültek a darab kapcsán?

Juhász Bálint: Igen, nekem ezek a kérdések fontosak, érdekesek és nem csak nekem, úgy gondolom a színészeknek is, ezért érdemes együtt gondolkodunk és a gondolatainkat megosztani másokkal.
Az, az egyik központi kérdés, hogy az ember miért felelős? A felelősség mit is jelent? Következményeket hogyan tudják feldolgozni? Mi az, ami miatt az ember szembe tud nézni saját magával és a társadalom és a körülötte levőek mennyire gátolják meg, mennyire nem engedik azt, hogy az ember maga legyen?

Kuku: Megbeszéltétek közösen a kérdéseket, hogy ki, mit gondol?

Juhász Bálint: Az elején mikor elkezdtük ezt csinálni nagyon sokat dolgoztam a szövegen dramaturgunkkal, amikor ez kész lett, olvasó próbákkal kezdtünk, amin az egész társulat ott volt, olvastuk és értelmeztük a darabot. A próbák nagy része beszélgetéssel telt. A legelső alkalommal mondtam egy rövid bevezetőt, hogy mik azok, amik engem foglalkoztatnak a drámában, de különben inkább őket beszéltettem. Mikor felmerült egy kérdés nem akartam befolyásolni őket, tőlük vártam inkább véleményeket, ötleteket.

Kuku: Milyen gondolatok születtek?

Juhász Bálint: Nehéz azt mondani, hogy ilyen vagy olyan, mert az volt a célom, mikor társulatot csináltam, hogy nagyon különböző világnézetű és gondolkodású emberek legyenek benne, s az, hogy én mit gondol valaki arról, hogy bűn, az sok mindenben függ az ő világszemléletétől. Ezért is gondolom azt, hogy hasznos erről beszélnünk, mert ha mi - különféleképpen gondolkodók - tudunk róla párbeszédet folytatni, az egy példa lehet másoknak. Nem kell, hogy ugyanazt gondoljuk, de együtt kell valamit csinálnunk. Az elméleti kérdésekről folytatott dialógusainknak lesz egy közös gyakorlati eredménye, amiben a külön vélemények benne vannak.

Kuku: A helyválasztás tudatos volt?

Juhász Bálint:Igen. Először egyáltalán nem egy színházi térben gondolkodtam, hanem egy gyárcsarnokban szerettem volna csinálni. Beugrott egyszer csak a Bakelit Stúdió, ami egyébként is egy működő kulturális intézmény. Térbeli adottságai lehetővé teszik, hogy az emberek el vannak szeparálva, mindenki között egy nagy űr van, és ezt az űrön keresztül kell kommunikálniuk. Másrészt az is szándék volt, hogy mindenki jelen legyen folyton. Nagyon jó ebben a térben, hogy különböző szintek vannak. Míg lent folyik a jelenet, közben a háttérben és fent is játszódik valami más. A perspektíva nagyon nagy és meg lehet csinálni, hogy valami olyasmi zajlik mindenki szeme láttára, amiről elvileg csak két ember tud.

Kuku: Az előző darabban a Világ Bölcsében is nagyon ügyesen kihasználtátok a Sirály pinceszínházának adottságait. Ezek szerint rád jellemző ez a rendezési stílus.

Juhász Bálint: A tér használta nekem a rendezésből egy nagyon izgalmas feladat. Sok minden más mellett nagyon szeretek így gondolkodni, szöszmötölni, hogy miként lehet új ötleteket kitalálni a térrel.
A Világ Bölcsét nem egy fix helyen játszottuk, hanem több helyen és mikor új térbe érkeztünk mindig az adott a helyhez szabtuk hozzá az előadást. A mostani ezzel szemben úgy néz ki térspecifikus előadás lesz, speciálisan ebbe a gyárcsarnokba találjuk ki, egyelőre ezért nem gondolkodom azon, hogy esetleg máshol is játsszuk.

Alkotók:

Rendező: Juhász Bálint
Dramaturg: Nádor Zsófia
Tér: Kormos Zsófia
Jelmez: Temesi Apolka
Fény: Karlócai Balázs

Előadók:

Thomas Hudetz: Heiner Péter
Hudetzné: Kenéz Anikó
Luise: Hinsenkamp Fanni / Németh Virág
Lechner vendéglős: Rudas Attila
Anna Lechner: Szenteczki Zita / Morvay Judit
Ferdinand Bichler: Skublics Benedek
Leni:Németh Virág / Hinsenkamp Fanni
Erna Leimgruber: Márkus Rita
Kozmetikai ügynök: Borka Zsombor
Rendőrbiztos: Jávor Gergő
Kohut mozdonyvezető: id. Juhász Bálint

Előadások: 2009. November 13. (Péntek),15. (Vasárnap) - 20h 2009. December 3. (Csütörtök),4. (Péntek) - 20h

Helyszín: Bakelit Multi Art Center 1095, Budapest Soroksári út 164.
Az előadásra érdemes előre megvenni, vagy lefoglalni a jegyet, mert korlátozott számú ember fér be egy-egy alkalommal. A jegyeket az interneten a jegy.hu portálon lehet megvenni, vagy a Bakelit Színháznál foglalni: jegy@bakelitstudio.hu, telefon: 06 (1) 347 0803. Az előadás előreláthatólag 2010 tavaszától lesz újra műsoron.

http://vegiteletnapja.blogspot.com/

www.foldszinhaz.hu
http://www.bakelitstudio.hu/

http://szinhaz.tv/page/a_vegitelet_napja_1_2

Az interjút készítette: Nacsa Nóra