Édes hús

Rómeó és Júlia történetét bizonyára sokan ismerik. A szerencsések akár többféle feldolgozásban is láthatták ennek a veronai szerelmespárnak a történetét. Így voltam ezzel én is. Aztán jött az Édes hús, ami – bátran kijelenthetem – teljesen más, mint az eddigi művek. Merthogy ez is az a Rómeó és Júlia-történet, ám itt inkább csak Júliáról beszélhetünk. Ebben a darabban is megtörténnek azok az események, mint a „hagyományosban”, azonban itt egy szempontból kapunk rálátást, mégpedig Júliájáéból. Mindent úgy látunk, ahogy azt a lány megélte, megélhette. Illetve a lányok. Többes számról kell beszélnem, hiszen az Édes hús-ban két Júlia van. Pontosabban csak ez a két Júlia szerepel. Az egyik, aki magyarul osztja meg gondolatait a közönséggel s a másik, aki viszont angolul fejti ki a történteket. A főszerepben Kucsera Olga és Sophie Thompson látható. Én az utóbbi hölggyel tudtam egy-két szót váltani a Sirályban játszott, utolsó előtti előadás után.

KUKU: Egy idézettel kezdeném, amit Engi-Nagy Natália blogján olvastam. „Igen, ez a szép a színházban, hogy olyan kevés dolgot igényel. Ha nincs hely a próbákra, használd a nappalidat. Ha nem tudsz jelmezt szerezni, viseld a saját ruhád.” Te is így látod? Vagy mi a véleményed erről?

SOPHIE THOMPSON: Igen, teljesen egyetértek. Mindig tetszik az ötlet, hogy minimális dolgokból álljon össze a színház. Különösen azért, mert több szabadságot ad a mozgáshoz. A színház szerintem ezen felül magáról a játékról, a színpadon lévő emberekről, a testekről szól. Bármit tudnak csinálni velük.

KUKU: Mindig tudtad, hogy te színésznő leszel?

SOPHIE THOMPSON: Egyáltalán nem tudom (nevet). Ez az álmom. Ez az, amivel foglalkozni szeretnék.

KUKU: Ez úton haladsz?

S. T.: Nem tudom. Nagyon remélem. Remélem. Lesz egy új előadásom is hamarosan.

KUKU: Mi volt az első szereped?

S. T.: 2008 januárjában fejeztem be a főiskolát Londonban, és ezután jöttem Budapestre, ahol az első szerepem a Három kismalac c. gyermekelőadásban volt. Én voltam az okos kismalac, aki kőből építette a házát. Ez volt az első szerepem (nevet).

KUKU: Most ugorjunk egyet. Hogy jött a megkeresés az angol Júlia szerepre?

S. T.: A rendezővel, Natáliával egy egyetemre jártunk, szóval régóta ismerjük egymást. Már hosszú ideje szerettünk volna együtt dolgozni. Végülis az ő ötlete volt. Nőkkel szeretett volna valamit létrehozni. Két nyelven képzelte el, így gondolkodni kezdtünk a kivitelezésen. Sokat beszélgettünk erről és végül összeállt.

KUKU: Nehéz volt a kommunikáció a próbák alatt?

S. T.: Néha, néha az volt.

KUKU: Kivel?

S. T.: Mindenkivel! Mert én voltam az egyetlen, aki semmit sem tudott magyarul beszélni.

KUKU: Sikerült megértetned magad a többiekkel?

S. T.: Angolul?

KUKU: Igen.

S. T.: Igen. Angolul, igen. Ők is tudtak angolul beszélni, elég jól.

KUKU: Milyenek voltak a próbák?

S. T.: A próbák egész dinamikusak, energikusak voltak. Három különböző megközelítése volt a darabnak, három különböző háttere. Három különböző ötlet vagy elképzelés a megvalósításra, hogyan is akarjuk csinálni, ami néha megnehezítette a dolgot, néha érdekessé tette. Érdekes volt.

KUKU: Mennyi ideig tartott a próbafolyamat?

S. T.: Február elején kezdtük és az első előadásunk március 30-án volt, tehát két hónapig tartott.

KUKU: Hogyan élted meg, hogy a darabban két Júlia van, Rómeó nélkül?

S. T.: Érdekes volt. Kissé furcsa volt, hogy nem volt Rómeó. Egy lánnyal kommunikálni, egy lányra gondolni, de amire mi fókuszáltunk, az az, hogy az a másik lány lehet egy barát, talán egy testvér, vagy belőlem egy rész. Aztán az előadások könnyebbek voltak, mert Rómeót a nézők személyébe tudtuk helyezni. Ezért bennük kerestük Rómeót és hozzájuk beszéltünk.

KUKU: Mit szimbolizál az Édes hús cím?

S. T.: Véleményem szerint utalás Júliára, valami Júliával kapcsolatban. A fiatalságával, a megjelenésével. De jelentheti Rómeót is.

KUKU: Milyen a kapcsolatod a másik Júliával? Kucsera Olgára gondolok, aki átvette a szerepet Ubrankovics Júliától, az első magyar Júliától?

S. T.: Jó. Gyorsan kellett dolgoznunk. Két hetünk volt összerakni az előadást. Nagyon keményen dolgozott, nagyon pozitív volt, gyorsan tanult szóval egy nagyon jó munkakapcsolat volt.

KUKU: Miért volt szükség a cserére?

S. T.: Mert más dolga akadt az előző Júliának és nem tudott tovább játszani a darabban, de mi szerettük volna műsoron tartani, tehát folytattuk és kerestünk egy másik lányt.

KUKU: A darabban néhány dalt magyarul énekelsz, és néhány mondatott magyarul mondasz. Nehéz volt megtanulni a magyar szöveget?

S. T.: Igen (nevet). Vannak magyar barátaim, tanulok magyarul, és félig magyar vagyok, mivel anyukám szerbiai magyar. Szerbiából Németországba költözött, férjhez ment egy angol férfihoz és Angliába költöztek. Angolul és németül beszélt hozzám, míg felnevelt, szóval nem igazán tudtam magyarul. Viszont tudtam a hangzását, ami egy kicsit segített. De igen, sokat kellett tanulnom.

KUKU: Tehát 2008 elejétől vagy Magyarországon.

S. T.: Igen, 2008 januárjától vagyok itt, elég hosszú ideje, hogy megtanuljam a nyelvet (nevet), de más dolgok kötöttek le (nevet).

KUKU: Milyennek találod Magyarországot? Szereted?

S. T.: Igen, nagyon tetszik. Igazán szeretem a légkört. Szeretek itt élni. Nem is tudom elképzelni, hogy visszamenjek Londonba.

KUKU: A jövőben terveztek újabb közös munkát Engi-Nagy Natáliával?

S. T.: Még nem tudom. Remélhetőleg, de még nem tudjuk mi lesz a következő néhány hónapban. Még nem terveztünk semmit. De remélem egy nap újra együtt fogunk dolgozni. Korábban már dolgoztunk együtt más projekten is, és nagyon élveztük.

Élveztem az előadást és aztán magát a beszélgetést is. Sophie nagyon kedves és ráadásul szép nő is. Örülök, hogy láthattam ezt a szemléletű Rómeó és Júlia-történetet – s hogy általa megismerhettem Sophie Thompsont –, aminek volt még egyetlen előadása Magyarországon, ezt leszámítva – legalábbis egyelőre –, aztán az Édes hús Londonba repül két előadás erejéig, majd a függöny leereszkedik. Reméljük csak az évad kezdetéig.

Riportot készítette: Tökölyi Zsolt