Imádom őket, mert a vicceikkel sorozatban bombáznak, és nem lehet kitérni előlük. Az eredmény: teljes kikapcsolódás. Nem is számítasz rá, s már azon kapod magad, hogy dőlsz a nevetéstől. Titkuk nem nagy: közvetlenek, kedvesek, bevállalósak és szeretik, amit a csinálnak.
„A cigány mesék bizarr fordulatokkal teli világában játszódik a Világ Bölcse. Félreértés ne essék, nem mesejátékról van szó, a társulat úgy kezelte a mese szövegét, ahogy egy klasszikus drámát szokás, és útkereső, látványos produkciót alkotott. Az előadás különlegessége, hogy a szereplők a mese elbeszélő szövegét mondják el, vagyis arról mesélnek, ami éppen akkor történik velük. Az alkotók attól sem riadtak vissza, hogy a cigány mesefolklór szelleméhez hűen (amely fenntartások nélkül emel be bármit a mesék világába a modern technika elemeitől kezdve a félmúlt történelmi eseményeiig) üdítően eklektikussá tegyék az előadást: ál-mozgalmi dal és Pilinszky-vers éppúgy található benne, mint zen-buddhista tanmese vagy sztepptánc.”
Nagyon jól egyensúlyoznak a ripacskodás és a valódi színészi játék keskeny határán. Rengeteg benne az ötlet, a ritmusos játék, és a jelenetek szinte különálló performanszoknak is tekinthetők, mégis összeáll a darab íve, és ez a színészek összejátszásának köszönhető. A játéktér nem egy pontra korlátozódik, bátran használják a Sirály pinceszínházának adottságait. Hol mellettem, hol mögöttem, hol előttem játszódik az éppen aktuális jelenet.
Én ott leszek, és megnézem őket az ELTE Összművészeti Fesztiválon április 26-án, mert látnom kell újra a táncoló sárkányt, a hosszú szempillájú világ bölcsét, a király fiát és a többieket is mind.
Idén utoljára: május 11-én hétfőn, 14:30-kor a Marczibányi Téri Művelődési Központban (1022 Budapest, Marczibányi tér 5/a).
Képek itt
Írta: Nacsa Nóra
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése