A Crescendo társulat előadásában Yeats három drámája

A Crescendo társulat bemutatja -Dér András útmutatása szerint- Yeats Triptichon: A sólyom kútja, A macska és a hold, A purgatórium

KuKu: Mióta vagytok együtt? Hol találkoztatok?

Horváth Zoltán: Nem tudok pontos évet mondani, több mint három éve. A társulat neve egy nemzetközi szervezethez köthető, a Crescendo Nemzetközi Keresztény Alapítványhoz. Minden évben Sárospatakon rendezik meg a Crescendo tábort. A társaság nagy része itt találkozott, majd szép lassan összegyűltünk.
Dér András három éve jutott arra az elhatározásra, hogy ezt a darabot szeretné színpadra vinni. Az első táborban, a Purgatórium és, A macska és a hold c. darabot csináltuk meg. Ennek régebben volt egy premierje, akkor még nem gondoltuk, hogy a jövőben folyamatosan játszani fogjuk.

KuKu: Mikor volt a bemutató?

Horváth Zoltán: A Városmisszión szerepeltünk először, mint társulat. A Blaha Lujza téren adtuk elő, nagyon viccesre sikeredett. A macska és hold koldusokról, mai nevükön hajléktalanokról szól. Gyakorlatilag a Blaha Lujza téren, hajléktalanokon kívül senki más nem nézte az előadást, de ők nagyon élvezték, bekiabáltak például „hogy ne csináld”. Boldoggá tette őket, és érezték, hogy ez a darab kifejezetten róluk szól. Volt, aki a színpadra jött fel előadás közben és gratulált.

KuKu: Nehéz lehetett lereagálni előadás közben!

Horváth Zoltán: Próbáltuk nem lereagálni.

KuKu: Olvastam, a NO színjátszásról, hogy nem nagyon használ díszleteket. Blaha Lujza tér ötletes választás volt, hiszen nem használtok díszletet, közben a darab mondanivalója miatt, pedig egy „élő” díszletbe kerültetek.

Horváth Zoltán: A NO színház egy érdekes kifejezés, nem lehet azonosítani ezt az előadást a NO színházzal, azt szoktuk mondani, „NO színház jellegű” dolgok vannak benne, mert egy az egyben nem NO színház. Bizonyos elemeit használjuk a NO-nak, lassabb, csak konkrét érzelmeket és gondolatokat kifejező mozdulatokat használunk. Próbálunk a reál színjátszástól egy kicsit eltávolodni.

KuKu: Mennyire áll hozzátok közel ez a fajta színjátszás?

Horvát Zoltán: Most már közelebb áll, mint 3 éve.

KuKu: Európai vagy a NO jellegű színjátszást szeretitek jobban?

Horváth Zoltán: Nem lehet összehasonlítani. Minden darab más.

Dér Zsolt: Én talán annyiban kedvelem jobban, mint az európai színjátszást, vagy a kabarét vagy bármilyen hasonló stílusú játékot, mert a NO színjátszás igen távol áll tőlünk. Ez egészen furcsa világ, amibe mi nem nőttük bele, nem ismerjük a mozdulataikat. Engem ezért érdekel nagyon.

KuKu: Miben jelent ez számotokra nagyobb kihívást, mint az európai színjátszás?

Horváth Zoltán: Minden szempontból nagyobb kihívás. Európai színjátszási elvek alapján, annyira furcsa tud lenni egy ilyesmit tanult embernek úgy reagálni és mozogni, hogy egy azon mozdulatot végez hosszan, más koncentrációt igényel.

Dér Zsolt: Érdekes, nekem ez a fajta játék sokkal könnyedebben megy, mint az európai, hozzám ez közelebb áll.

KuKu: Mennyi időbe telt, míg egymásra hangolódtatok? Az olvasók nem tudják, de van egy olyan jelent, mikor a sánta helyett jár a vak, vak helyett lát a sánta. A két ember teljesen egymásra van utalva. Ennek a helyzetnek a hiteles bemutatása megköveteli, hogy nagyon összehangoltan mozogjatok, és nagy bizalmat is igényel, hiszen Tóth Olivérnek be van kötve a szeme, Zoli, te pedig Olivér segítségével mondhatni akrobatikus elemeket hajtasz végre.

Dér Zsolt: Az is segít, hogy pl. a színpadot is általában együtt rendezzük be, a fényeket mi állítjuk be. Mindent együtt csinálunk.

Horváth Zoltán: De, ha az első találkozásunkra gondolsz Zsolt, akkor mi például az első naptól kezdve vagyunk nagyon jó barátok. Azon a napon Zsolt majdnem kiütötte a szemét, nekem pedig belement 45 szálka a talpamba. Megcsináltuk a valóságban azt a jelenetet, mikor a vak és a sánta, ami a Macska és a hold című darabnak a jelenete, hogy a sánta és a vak koldus irányítják egymást, aminek az lett a vége, hogy egy erődben kötöttünk ki és eltévedtünk.
Szóval nekünk, hála Istennek, sikerült nagyon hamar jó barátságba keverednünk.
Amúgy meg az egész társulat együtt van nagyon Papinak hála. Egyébként Papának szólítjuk Dér Andrást, aki nagyon összekovácsolja a társaságot.

KuKu: Volt, hogy azt gondoltátok nektek ez nem fog menni? Nem tudjátok megcsinálni?

Horváth Zoltán: Mindig van ilyen, többször is. András, Papa ilyenkor a példakép, a darab elején látható Hajóskapitányról beszél, aki áll az árbocnál és néz szembe a széllel, és nem foglalkozik a problémáival, ami tényleg egy ideális kép, hiszen jelenleg nincs állandó játszóhelyünk, nincs állandó díszletünk. Előfordult, hogy az egyesület díszleteként használt leplünket félbevágták, és elvitték a felét. Állandó problémákat kell megoldanunk, előfordul, hogy az előadás előtt jövünk rá, nincs meg a fele a „nem lévő díszletünknek”, de ő ezeket nagyon nagy hittel kezeli, és nem csak a technikai jellegű kérdéseket, ha nekünk van bármi problémánk a szereppel vagy magánéleti problémánk van ő, NO színházi biztonsággal áll ott. Ha, nem lesz előadás elmegyünk sörözni, szóval nem véletlen a Papa megszólítás.

KuKu: A jó viszonyból következtetve engedi, hogy beleszóljatok a rendezésbe? Szabad teret biztosít az improvizálásra?

Zsolt és Zoli:  Nem!

Dér Zsolt: Ez így nem igaz, mert Zoli egyfolytában megpróbálja magának megrendezni az összes szerepét és összes darabját, de ezt a Papa ezt nem hagyja.

Horváth Zoltán: Nyílván mikor próbáltuk a darabot beleszólhattunk. András erős kézzel irányítja, hogy mit szabad és mit nem. Hagyja, hogy a saját útján alakuljon a darab. Próbafolyamat utáni változtatásokat már nem szereti.

KuKu: Ha, nektek kellene megfogalmazni, hogy mi a mondanivalója ennek a darabnak, hogyan foglalnátok össze?

Horváth Zoltán: Nem igazán tudom megmondani, hogy egyenként a daraboknak mi a jelentése és a célja. Magának a társulatnak az irányultsága, ami a névből fakad Nemzetközi Keresztény Alapítvány. A társulat keresztény alapokon nyugszik, és ezt igyekeztünk képviselni az előadásokon keresztül is.

Dér Zsolt: Yeats-nek is ez a lényege, nem egy dogmatikus kereszténységet akar bemutatni, hanem azt, hogy ennek mennyi oldala van, és a legnagyobb oldala a kereszténységnek a nagy tehetetlenségből fakad, az állandó kérdésekből, fáradtságból, lehetetlenségekből. Ez nem egy szentséges, hozzáérhetetlen dolog, hanem épp ez az, ezek mindennapi problémák. Ezekre próbálunk egy úttat mutatni. Elérni azt, hogy a nézők úgy távozzanak, hogy kérdések merüljenek fel bennük.

KuKu: A társulat sajátossága, hogy minden darabotokhoz élő zene társul?

Horváth Zoltán: Igen! Szeretném kiemelni, hogy a zene főként Szalay Kata érdeme. Érdekességképp elmondom, hogy a Sólyom kútjának a zenéjét egy visszhangos sarokban találta ki.


KuKu: Jövőbeli terveitekről el lehet már valamit árulni?

Dér Zsolt: Az új darabunk egészen más hangulatú lesz, improvizációkra épül. Becher Iván írónak különböző novellásköteteiből szeretnénk csinálni egy abszurd, kocsmai improvizatív estet. Akár konkrét éttermekben és kocsmákban.

KuKu: Mikor kezditek el próbálni?

Dér Zsolt: Nyáron és jönnek új zenészek, színészek.



Színészek:
Balogh Dóra, Berczeli Ágnes, Csuja Fanni, Dér Zsolt, Horváth Zoltán, Tóth Olivér


Zenészek:
Zenészek, Bozi Péter, Dobi Zsófia, Kámán Judit, Nagy Judit, Pintér Balázs, Pintér Zsuzsa, Richter Dorka.

Kapcsolat
E-vél cím: crescendotarsulat@gmail.com

Rendezõ, Társulatvezetõ:
Dér András: 06-30/618-89-51

Szervezõ:
Endrõdi-Mike Attila: 06-20/805-58-85

Az interjút készítette: Nacsa Nóra és Vető Anna
Fotó: Juhász András

Az előadáson készült többi kép itt.